Fuck them up.

"Hívd fel." Mondta a fiú érdektelen hangon.
"De már hívtam kismilliószor. Nem veszi fel. Ki van kapcsolva. Próbáltam már mindent, nem tudom, hogy mit csináljak. Felhívtam a tesóját is, hogy nézze meg mi van vele, azt mondta, hogy bezárkózott a szobájába és nem reagál semmire." Válaszolt a lány kétségbeesve.
"De miért?"
"Nem tudom. Ideges lett valamitől. Gondolom... Azt sem tudom mitől, mert csak úgy hirtelen kijelentkezett és elment. Vártam, hátha visszajön, de nem jött. Akkor felhívtam, ki volt kapcsolva. Hívtam a másik telefonján, az kicsöngött, de nem vette föl. Aztán már az is ki volt kapcsolva. Nagyon féltem."
"És mit akarsz, hogy én most mit csináljak? Ha neked nem veszi fel és neked se reagál meg a tesójának se, akkor nekem sem fog."
"Tudod, hogy téged akkor sem hajtana el, ha belepusztulna..."
"De én..."
"Légyszives. Csak próbáld meg. Csörgesd meg, hívd föl, írj neki egy smst, vagy valami, hátha reagál."
"Jó. Visszahívlak nemsokára."
"Jó rendben."

Letették a telefont. A fiú tárcsázta a számot, a telefon kicsöngött. Kétszer, aztán sípolt. Még mindig ki van kapcsolva. Írt egy smst.

Adj valami életjelet légyszives. Mi történt veled? Kibaszottul ránk hozod a frászt. L

Várt. Várt. Várt. De nem érkezett válasz. Nem érkezett értesítő sem, hogy az sms sikeresen el lett küldve.

"Nem vette föl. Még mindig ki van kapcsolva. Írtam neki smst, de nem hinném, hogy megkapta."
"Mi a faszt csináljak? Beszéltem megint a tesójával, a szobájából semmi hang nem hallatszik ki, az ajtó be van zárva és semmire sem válaszol. Én odamegyek. Valamit csinálnom kell, nem bírom elviselni ezt a tehetetlenséget."
"Veled megyek. Találkozunk az állomáson fél óra múlva."
"Oké." Ezzel megint letették és mindketten sietve összeszedelőzködtek és elindultak a megbeszélt helyre. A vonatúton amikor épp nem csendben néztek maguk elé, folytonosan alternatívákat kerestek, hogy mi történhetett.

"Allie! Allie nyisd ki légyszi! Legalább mondj valamit, ha nem engedsz be! Allie... légyszives. Mi van veled? Csak a telefonodat kapcsold be, ha már beszélni nem vagy hajlandó. Nagyon aggódnak érted. Nagyon aggódunk. Mit csinálsz? Allie, légyszi mondj már valamit." De a szobából nem jött válasz. A síri csend már-már kezdett komolyan aggasztó lenni. Odakint már sötétedett, a szél csendesen fújdogált, a fák lombjai lágyan ringatóztak. "Hugi..." Mondta a fiú az ajtó mellett kuporogva. De válasz ismét nem érkezett.

"Na? Kijött már? Vagy mondott valamit?" Kérdezte a lány izgatottan, miközben hárman fölfelé siettek a lépcsőn.
"Nem. Semmi. Síri csend, az ajtó zárva.. nem válaszol semmire." Megálltak az ajtó előtt mindhárman.
"Kincsem, nyisd ki az ajtót légyszives. Bármi is a baj, gyere ki, beszéljük meg vagy legalább csak mondj valamit, hogy tudjam, hogy jól vagy. Kérlek.." Nincs válasz.
"Allie... én vagyok. Engedj be jó? Sajnálom, ha megbántottalak, nem akartam. Légyszíves Allie, mondj valamit legalább."

Egy óráig könyörögtek az ajtó előtt, de semmi sem történt. A szoba ugyanolyan csöndes volt, aggasztóan csöndes. A feszültség egyre csak nőtt, mindhármukon eluralkodott a tehetetlenség marcangoló érzése, majd a két fiú betörte az ajtót. A látvány elrettentő volt.

A lány odabent feküdt a földön, négy hosszú, mély vágással mind a két karján és több ugyanilyen mély vágással a lábain. Vékony, törékeny kis teste élettelenül hevert a földön, bal keze mellett egy kis lakat pihent. A teste falfehér volt, körülötte vér. Rengeteg vér. Levelek, képek, széttépett emlékek maradványai voltak szétszórva a földön mindenhol. A szoba rendes volt, a polcokon minden sorba volt rendezve, az asztalon is rend volt, az ágyon is. A függöny el volt húzva, kellemes füstölőillat terjengett mindenütt. Minden békés volt. Békés és csendes.

Csak álltak fölötte mindhárman és elborzadva nézték. Könnyes szemmel figyelték a lányt, akiért már nem tudtak mit tenni. Se szeretet, se törődés, se fájdalom, se könyörgés nem hozhatta már vissza. Mosolya, nevetése, hangja és játékos pillantása már csak az emlékeikben élhet tovább. Csak álltak és nézték, ők hárman, akik igazán szerették.

Mostanában minden tök jól alakult körülöttem. Mintha minden megoldódni látszott volna... Matt jött hozzám még a héten, ahogy ígérte, aztán én is mentem hozzá, aztán megint jött, és megint mentem... és minden olyan tökéletes volt. Itthon is rendben volt minden, csend volt és nyugalom, bár lehet hogy csak a boldogságban nem vettem észre a zűrzavart... szóval minden fasza. Volt. Aztán jött a baj...

Amikor utoljára voltam Mattnél, hivatalosak voltunk egy bulira. Ilyen tipikus haverokkal beiszogatós, elpartizgatós dolog szokott lenni, ami alapból nem egy rossz dolog, úgyhogy még kedvünk is volt az egészhez. Úgyhogy mivel Mattnél voltam, egyértelműen az ő baráti társaságával mentünk ruccanni is. Sosem volt bajom a haverjaival, jól kijöttem velük már a kezdetektől. Voltak egy-ketten, akik nem voltak a legszimpatikusabbak valamilyen okból kifolyólag, de ez mindig is mellékesnek tűnt. Szóval elmentünk arra a buliszerűre. Odaértünk, helo puszi sziasztok mindenki, blablabla, iszogattunk, szórakoztunk, ahogy egy jó társaságban illik. Aztán Mattnek haza kellett rohannia egy kicsit, mert felhívták valami nemtudom honnan, hogy gáz van a lakással. Azt mondta nemsokára jön, addig maradjak ott a haverjaival és beszélgessünk, nem akar az éjszaka közepén elrángatni magával. Belementem, hát jó, mi bajom lehet, 20 percig féllábon is kibírom. Amúgy is jól éreztem magam. Matt elment. És ott kezdődött a gond... a helyen csak fönt, az emeleten volt WC, én meg a sörtől szokásom szerint 5 percenként pisilni járok folyton. Fölmentem, bementem a WC-be, és hirtelen arra eszméltem rá, hogy "Héé én még nem is zártam be az ajtót, akkor miért kattant a zár?". Megfordultam és az egyik unszimpatikus haver állt előttem.

"Öööö....csõ. Hátte'?!" kérdeztem, bár valahogy nemigazán akartam tudni mit keresett ott pontosan. Kérdően néztem rá, aztán illedelmes és tanult kislány módjára megszólaltam "Khm.. ESETLEG, ha kivonszolnád magad innen amíg készen vagyok és megvárnál lent a többiekkel? Kösz. Leköteleznél vele..." De ő nem ment. Gondoltam, nem rendezek jelenetet, átmegyek a másik mosdóba, há' nemtökmindegy nekem, hogy hol pisilek? Bár annyira már nem is kellett... A zár felé nyúltam, hogy kinyissam és kimenjek, de ő elém állt, lefogta a kezeimet és maga felé kezdett húzni. Én csak néztem és próbáltam kirángatni magam a szorításából, elég kevés sikerrel... már kezdett lassan fájni ahogy szorította a karom. "Hé...díjaznám ha elengednél...meg kiengednél. Hallod?!" Már elég kétségbe voltam esve úgyhogy ott voltam, hogy segítségért kiabálok, de mielőtt kinyithattam volna a szám ő rászorította az egyik kezét.
"Nem próbálnám meg a helyedben... HÉÉ DANNY! HANGOSÍTSD A ZENÉT, HALLANI AKAROM ITT FÖNT IS!" kiabált le a fiúknak, valami halvány, halk "oké tesó" szintű válasz hangzott el rá és a zene máris olyan basszussal szólt, hogy a tüdőm is beleremegett. Esélyem sem volt így már a hangomra támaszkodni segítségképp...
"'n'gdj 'l te b'nk', t'pl' 'll't, h'gyj b'kn, n'm h'lld?!" próbáltam valahogy védekezni, szavakkal, tettekkel, de nem nagyon jött össze. Kicsit a pia is kezdett beütni, nem ittam sokat, de na, tudjátok milyen, ha az ember kezdi elveszíteni a teljes józanságát, és egy kicsit elernyed minden izma... így hát nem maradt sok esélyem vele szemben, aki még piásan is sokkal erősebb volt nálam... azt tehetett velem amit csak akart. Már sírtam és próbáltam kiabálni, de nem ment. Remegtem, féltem és próbáltam kijutni, a lehető legkevesebb sikerrel. Elcsattant egy-két pofon is, megfélelmítés képpen, így már végképp minden bátorságom kezdett elszállni, teljesen kész voltam... nem tudtam mit tenni, próbáltam kiabálni, de akármennyire is erőlködtem, már nem ment. Végül is ő 'nyert'... megkapta amit akart. Engem.

Rémes volt.. elmondhatatlanul borzasztóan és megalázottan éreztem magam. És az az önelégült fej, az a gúnyos és kielégült mosoly az arcán. Undorító féreg. A csuklóimon vörös foltok maradtak a szorításától. Utána természetesen megkaptam a fenyegetést is, hogyha bárkinek egy szót merek szólni, nem élek tovább, satöbbi... lerohantam onnan, amilyen gyorsan csak tudtam. Még mindig remegtem és sírtam is, de az már nem volt olyan észrevehető, így a többiek lent, nem vettek észre úgy igazán semmit. Elkezdtem keresni a cuccaimat lent, közben idegesen nézelődtem minden fele, hogy Matt visszaért e már. Hjaj, és akkor VÉGRE belépett az ajtón. Odarohantam és hozzábújtam. Visszafordultam a többiek felé és láttam azt a faszparaszt elmebeteg, agykárosult Tonyt levonulni a lépcsőn, a falfelőli kezén lévő mutatóujját ide oda mozgatva, célozva ezzel arra, hogy ne merjek mondani Mattnek semmit. Nem mintha lett volna bátorságom még csak egy "Szia kicsim, de jó hogy visszaértél"-t is kinyögni... Csöndben megkértem Mattet, hogy menjünk haza, mert fáradt vagyok és aludni szeretnék..

Matt kicsit furcsállotta az egész dolgot, ugyanis általában ő az, aki unalomra hivatkozva folyton haza akar menni, és én meg aki mindig maradni akar még.. Bement még elköszönni, én csak bekiabáltam egy sziasztok-ot és álltam az ajtóban remegve. Tony a lépcső alján a falnak támaszkodva egyfolytában engem nézett. Kibaszott idegesítő volt, ha nem vagyok olyan kész állapotban, ott helyben nekiugrok és megfojtom... de azért mégsem. Végre elindultunk. Matt megfogta a kezem és így sétáltunk hazafelé az éjszakában. Szinte minden percben hátranéztem, hogy nem e követ minket valaki... Láttam Matten, hogy kicsit furcsállja a viselkedésem.. a remegést, a rémült tekintetet, meg ezt a mániákus hátranézelődést. Végre elértünk hozzájuk és bementünk. Csak álltam az előszoba közepén a sötétben és magam körül nézlődtem, nincs e valaki a lakásban... aztán hirtelen Matt felkapcsolta a villanyt.

"Úristen!" fordultam hátra rémülten.
"Jesszus Carly, mi a baj?" jött oda hozzám Matt. Szembeállt velem és megfogta a kezeimet. "Kicsim.. mivan?" kérdezte.
"Öööö, semmi, csak megijedtem egy kicsit." Elég furcsán nézett..
"Félsz tőlem kicsim? Csak én vagyok itt, tudod jól. Gyere, feküdjünk le." fölkaptam a fejem.
"Mi? NE..." vágtam rá ijedten, aztán leesett...
"Aludni.. úgy emlékszem te voltál, aki haza akart jönni, mert álmos. Hát akkor gyere aludni."
"Ja! Jó... tényleg.. persze.."
"Biztos jól vagy, Carly? Olyan... furcsán viselkedsz mióta eljöttünk."
"Aha. Persze, minden oké. Csak kicsit már.. fáradt vagyok." erőltettem valami mosolyszerűt az arcomra, hogy azért valami hitelesség legyen már a bizonygatásomban... Bementünk a szobába, ahol szintén sötét volt, amíg fel nem kapcsoltuk a villanyt... Persze ott is feltérképeztem mindent... kajak tiszta paranoia.
"Akkor jó. Elmegyek megmosakszom, feküdj le addig nyugodtan." Egy puszit nyomott a homlokomra és bevonult a fürdőszobába.
"Oké..." mondtam halkan. Kimentem és bezártam az ajtót, zár, lánc meg minden... nem tehetek róla, nagyon féltem mindennek ellenére. Visszamentem a szobába, és elkezdtem átöltözni. Minden kis apró zajra gyanúsan felkaptam a fejem, olyan volt mint valami elmebeteg horrorfilm "síricsendhullaszag" bujkálós jelenete.. Matt nem csukta be a fürdőajtót, hisz csak fogat mosott meg ilyesmik. Így nem is hallottam meg, amikor kijött. Csak akkor tűnt fel, amikor már ismét kurvára megijedtem tőle, amikor átölelte a derekam hátulról. Felé fordultam. Megcsókolt. Én meg olyan szorosan bújtam hozzá, ahogy csak tudtam. Tudtam jól, hogy most normális esetben mi következne, de nem tudtam akarom e, képes vagyok e rá. De azzal a gondolattal próbáltam tartani magamban a lelket, hogy ő a szerelmem, akit imádok, aki szeret, aki vigyáz rám és ő nem bánt. De amikor a nyakamat és a vállamat kezdte csókolgatni, és finoman simogatott minden megváltozott. Bevillantak a rémképek Tonyról, meg a mosdós esetről, a pofonok meg a kiabálás, a kényszer és a félelem és eltoltam magamtól. A kezemet remegve magam elé tartottam és hátrafelé lépegettem, az ágy felé.
"Kicsim mi a baj? Mi történt?" leültem és a fejemet lehajtva, arcom a kezembe temetve néztem magam elé és a könnyeimmel küszködtem. Tudtam, hogy nem titkolhatom tovább.... most már el kell mondanom, akármilyen következménye is lesz.

Megtöröltem az arcom és szipogtam egyet, aztán felnéztem. Rákönyököltem a térdemre és gondolkoztam, hogy is fogjak hozzá... rettenetes érzés volt. Remegtem, mint a nyárfalevél, nagyon féltem, tiszta paranoia voltam már, hogy mivan, ha Tony valahol járkál a közelben, mivan ha tudja, hogy elmondom, mivan ha baj lesz belõle. Matt leguggolt elém, rám nézett és átölelt. Úgy éreztem, innen már nincs visszaút, tényleg el kell mondanom, mindegy már hogy mi lesz. Megpróbáltam nekikezdeni.

"Tudod..." mondtam remegő hangon "...amikor haza kellett jönnöd, és nem voltál ott én fölmentem az emeletre, mert pisilnem kellett és ugye csak fönt van mosdó..." úristen mit rizsázok ennyit, istenem "...és.. Bementem, és mikor fordultam meg, hogy bezárjam az ajtót, ott állt.." még a nevét is félelmetes és borzalmas volt kiejteni a számon "Tony. Ő már alapból elég unszimpatikus volt nekem, úgyhogy nem is voltam túl kedves hozzá és közöltem vele, hogy lekötelezne hogyha kitakarodna onnan. Erre gúnyosan mosolygott egyet, én meg gondoltam nem rendezek jelenetet, mondom átmegyek egy másik wcbe. Nyúltam a kilincshez, de elém állt, lefogott és elkezdett maga felé húzni." nem sírhatom el magam itt a közepén basszameg. Félig elcsukló hangon folytattam. "Én próbáltam kiráncigálni magam a kezei közül, de nem engedett és egyre erősebben szorította a kezemet, már fájt." A tenyerébe tettem a két csuklóm. Ő ránézett és szinte láttam, ahogy a düh gyülekezni kezd a tekintetében. Folytattam.. "Kiabálni kezdtem vele, hogy engedjen el, hagyjon békén és engedjen ki, de ő nem tágított. Már kurvára kétségbe voltam esve, tök kész voltam és segítségért akartam kiabálni, de ő befogta a szám és a falhoz nyomott. Lekiabált Dannynek, hogy hangosítsa fel a zenét, mondván hogy "ott fent is hallani akarja" Danny persze mitsem tudott az egészről, ami ott zajlott és felhangosította. Én próbáltam védekezni, akárhogy, ahogy lehetett volna, de nem ment, semmi lehetőséget nem hagyott már rá." Elkezdtem sírni, de azért folytattam. "Utána már tényleg semmi esélyem nem volt, akárhogy is próbálkoztam, sírtam, próbáltam kiabálni, rángatózni, de nem ment, nem tudtam tenni semmit. Kaptam egy-két pofont is, hogy "hagyjam már abba, hamarabb túl leszünk az egészen, ha nyugton maradok" és utána már ugye nem nehéz kitalálni mi történt?" Már zokogtam, nem bírtam. Teljesen kikészültem. "Én próbáltam Matt, én nem akartam, sajnálom hogy megijedtem, veled kellett volna jönnöm, sajnálom a francba is, de féltem és nem tudtam mit csinálni! Én nem tudtam! Nem ment! Gyenge vagyok és gyáva tudom, hagytam, hogy ő nyerjen, de én sosem akartam, hogy ilyen megtörténjen, sajnálom!"
"Héhéhéhéé, Carly! Kicsim! Figyelj rám! Figyelsz?" Ránéztem. "Ne kérj bocsánatot! Én sem fogok elnézést kérni, amikor agyonverem azt az állatot, mert remélem tudod, hogy ezt nem hagyom annyiban. Gecire nem."
"De ne! Megfenyegetett, hogyha egy szót is merek szólni AKÁRKINEK, főleg Neked, utána nem élek tovább és hogy ezt jól jegyezzem meg. Meg hogy ő tudja jól hol és merre vagyok, meg hogy többet tud rólam, mint gondolnám. És nem akarom, hogy bármi történjen veled, vagy bárkivel, miattam. Akkor inkább csak nézzük el, felejtsük el az egészet, én meg majd túl leszek rajta valahogy."
"Senkinek.. ezt jól jegyezd meg Carly, SENKINEK nem nézem vagy felejtem el, ha megerőszakol téged. Megértetted? Soha! Senkinek! Meglátom Tonyt és a szart is kiverem belőle. Ne kérd tőlem, hogy ezt annyiban hagyjam."
"Szeretlek."
"Én is téged." átölelt. Most nem is volt másra szükségem. Átölelt, megpuszilt és lefeküdt. Én bebújtam mellé a takaró alá, és hozzábújtam ő pedig átkarolt. Így aludtunk el. Végre biztonságban éreztem magam. Nem is kellett több azon az éjszakán.

Péntek este, ideje kiengedni az egész heti gőzt, amiből jelen hét esetében nem kevés van. A terv egy házibuli. 7 körül elindultunk Jake-kel alapozni a főutcára, ott összeszedtük Lukeot meg még pár embert és beültünk inni egy kocsmába. Egy idő után igen felengedett a hangulatunk, végre az enyém is és olyan dolgot tettem, ami azóta se tudom, hogy jó döntés volt e, vagy nem. Írtam egy SMS-t Haylienek és elhívtam abba a buliba, ahova mi is mentünk. Sőt, legnagyobb meglepetésemre még vissza is írt. Mondjuk így, ittas állapotomban nem sűrűn gondolkodtam ilyesmiken.

3 + emberre szamolj. L

"Na írt vissza a csajod, buzigyerek?" kérdezte Luke.
"Három plusz emberre számolj. Ebből azt veszem le, hogy jön. Mármint jönnek."
"Jake! Chris ma megfekteti az új osztálytársunkat!" ordított Luke. A sötét fasz.
"Jön a csaj?"
"Seggfej gecik. Kussoljatok már! Ott jön az utca másik oldalán, a faszomér' ordibáltok." mondtam röhögve. Mindjárt ideérnek. Hála az égnek, legalább csak hárman maradtunk ott, a többiek elindultak úgy 10 perce. Én már azt se tudom, hogy kik voltak itt. Na de nembaj.

Amint látom, ők is ittak már valamit, mosolyogtam magamban. Haylie köszönt először. "Sziasztok." mondta. Én meg odaléptem hozzá és megcsókoltam. Hát most lesz ami lesz, jólesett basszameg. Kellett már.
"Szia." mondtam végül mosolyogva. Annyira nem viselte meg a kedves kis gesztusom, legalábbis az arcára nem ült ki a pánik.
"Chris, Luke, Jake - Iz és Adam. Iz, Adam - Chris, Luke és Jake." mutatta be Haylie a haverokat egymásnak. Izzyről már hallottam, meg igazából egy pár szót mintha Adamről is sejtenék. Lényegtelen. Elindultunk. Mindenki röhögött, Adammel hamar megtaláltuk a közös hangot és Izzy is jófej volt. Kíváncsi leszek erre a mai bulira.

Amikor odaértünk, már javában mindenki tombolt odabent, a fiúkkal gyors szétszóródtunk jobbra balra köszönni, meg jelenteni Pete-nek, hogy megjöttünk. Összeszedtünk valami piát magunknak és akkor megláttam az egyik asztalon egy bontatlan üveg Tequila Silvert. Haylie szereti a silvert. Jutott az eszembe és azzal a lendülettel be is húztam az üveget, aztán elindultunk vissza a többiekhez. Szegények elég elhagyottan érezhették magukat az új társaságban. És valóban, amikor visszaértünk hozzájuk, úgy álltak a tömeg közepén, mint akit otthagytak. Fel kellett őket pörgetni egy kicsit.

"Úgy emlékszem, szereted a Tequilát."
"Jól emlékszel." mosolygott rám vissza Haylie, miután odaadtam neki az üveget.
"Ti mit kértek? Hozok amit akartok, van minden." ajánlottam fel a többieknek is, hogy kicsit végre elvegyüljenek, meg feloldódjanak.
"Vodkát drágám, mi mást?" vágta rá Izzy.
"Adam?"
"Valami jó töményet. Mindegy mi az, csak tömény legyen." ja jó, szóval itt mindenki csak ilyen lazán tolja. Vodka, tömény.. már csak a kommersz hiányzik komolyan.
"Oké." mondtam végül és elindultam keresni valamit. Összeszedtem Izzynek a vodkát meg találtam egy üveg Jägert is. "Ez elég tömény lesz?" kérdeztem Adamtõl, amikor visszaértem.
"Tökéletes." vigyorgott Adam.
"Koccintsunk!" mondta Izzy.
"Mi a faszra?" Haylie felnevetett. Milyen aranyosan nevet...
"Arra, hogy 2 év után végre valami más partin vagyunk. Meg arra hogy.. leszarom mire, csak igyunk." benne vagyok. Én már nem is tudom pontosan, hogy mi volt a kezemben. Azt hiszem whisky-kóla, nem volt a legjobb az íze.. jól elbaszták a keverést.
Miután mindenki már igen szépen becsiccsentett a társaságunkból, elkezdtünk oszlani. Izzy és Adam elmentek szobára, de hogy Haylie hova tűnt, arra nem figyeltem. Megcsapott az ötlet, hogy én most megkeresem. Felmásztam az emeletre, körbenéztem mindenhol. Lehet, hogy valakivel szobára ment? Csak nem.. de mivan ha..? Minden szobába benyitottam, de sehol nem volt. Végül megálltam az erkélyajtó előtt és megláttam, hogy Haylie kint sétálgat az erkélyen körbe körbe és forgatja a fejét. Nézelődik. Mosolyog. Kell. Kell, kell, kell. Lüktetett a gondolat a fejemben. Amikor újra az ajtóhoz ért, a derekánál fogva magam felé fordítottam és a falhoz nyomtam. Kell, kell, kell. Kínzott tovább az agyam és megcsókoltam. Visszacsókolt. Megsimogattam az arcát, a nyakát, a hátát végig lefelé, majd a szoknyája alatt fölfelé húztam a kezemet a combján. Már nem tudom, hogy mióta kavarhattunk, de akkor hirtelen megfogta az arcom és elkezdett beszélni. Kapkodtam a levegő után és próbáltam felfogni mit mond.

"Egyszer azért el fogod dönteni, hogy mégis mit akarsz tőlem?" Micsoda? Valahogy, mitha az agyam nem igazán akarta volna feldolgozni a kérdést, amit feltett. "A kilengéseidtől kezdek megbolondulni. Szeretlek, te is nagyon jól tudod. Valamit te is érzel, ezt pedig én tudom nagyon jól. Most ha csak játszani akarsz velem, akkor azzal már elkéstél, mert belédszerettem és nem foglak tudni meggyűlölni. Szeretlek. Kimondtam. Érted miről beszélek, Chris?" éreztem, ahogy remeg a kezeim között. Válaszolnom kéne.. de most mi? Azt sem tudom mivan. Rééészegség. A faszom.. ezt nem hiszem el.
"Én.. Haylie.. te.. én nem tudom." nyögdécseltem. Mégis mi a faszt kéne mondanom? "Szeretlek. Vagyis, nem tudom. Nem értem. Fura az egész, még sosem voltam ilyen. Nálam a nők mindig csak jönnek és mennek, soha nem veszem komolyan.. geci dolog tudom, de ez van. De te most.. neked tényleg el tudom hinni, ha azt mondod, hogy szeretsz. Te más vagy. De én.. én nem tudom, hogy velem jobb neked, vagy nélkülem. Megbántanálak. Ebben biztos vagyok." ahogy rám nézett, ahogy csak pislogott rám a nagy szemeivel, azt örökre el bírtam volna nézni.
"Azt már megtetted párszor."
"Tudom."
"Akkor?"
"Mit vársz tőlem?"
"Hogy egy kicsit gondolkodj. Hogy találd ki mit akarsz."
"Részeg vagyok baba, saturééészeg. Azt akarod, hogy gondolkodjak?" még hogy gondolkodni..
"Én is az vagyok. Másképp sose mondtam volna el, amit elmondtam."
"Részegen nem tudok komoly lenni. Nem vagyok képes gondolkodni." ahogy ott reszketett és mocorgott a kezeim között, megint elkezdett zakatolni az agyam. Kell, kell, kell...
"Azt látom."
"Akarlak. Most." elkezdtem csókolgatni, végig az arcán, a száján, a nyakán.. Nem tűnt úgy, hogy abba akarja hagyni. Bevittem egy szobába, azért talán mégis privátabb helyen kéne bármit is csinálni, nem? Nem egy erkélyen, ahova bármikor bárki kimehet. Azért ekkora tróger geci nem vagyok. Az ajtóban letettem, miután megbizonyosodtam róla, hogy áll a saját lábain megcsókoltam és finoman az ajtónak nyomva őt, elfordítottam a kulcsot a zárban.

Hétfőn reggel kezdtem az új suliban. Át kellett mennem, mert a régiben egy kis zűr miatt már túl nagy volt a balhé, meg mindenki cinkelt rám, úgyhogy valószínűleg a maradék két évemet, hat év alatt se végeztem volna el, ha ottmaradok. Az új suli egész szimpatikusnak tűnt.. csak egy gond volt. Chris osztálytársa leszek. Lehetetlen, hogy elkerüljem és ne gondoljak rá.. de hát ez van. Korán be kellett mennem, minden hülye adminisztrációt elintézni az igazgatónál meg a titkárságon. Így esélyem sem volt előbb beérni a terembe és csendben elbújni, remélve, hogy nem kell senkinek jópofiznom és nem kell 30 ember fürkésző pillantását elviselve végigvonulnom az egész termen, hely után kutatva.. Így feladva a reményt, hogy láthatatlan maradhatok legalább csak egy napig, elkezdtem felsétálni a 126-os terembe. A folyosó már üres volt, hiszen pár perce becsöngettek. Remek.

Bekopogtam és bementem.

"Szervusz." mondta az osztályfőnök. Vagyis, az új, osztályfőnököm.. "Te biztosan Haylie vagy."
"Jó napot." köszöntem. "Igen.. az vagyok." mondtam hangsúlytalanul, mintha éreztem volna, hogy igazából senkit sem köt le a jelenlétem.
"Nos Haylie, kérlek gyere ide hozzám." kikapcsoltam az iPodom és odamentem a tanári asztalhoz. Az ofő valami újabb adminisztrációs hülyeséggel zaklatott, mintha abból már nem lett volna elég a reggel folyamán a titkárságon. Minden szart kérdezett a szüleimről, mintha nem fogta volna fel elsőre, hogy nem ismerem őket.
"Keress magadnak egy helyet a teremben, Haylie!" mondta végül. Próbáltam nem tudomást venni arról, amiket rólam sugdolóztak az emberek és minden félretekintés nélkül beültem a leghátsó padba, az ablak mellé. Csak akkor vettem észre, hogy sikerült a legjobb helyre leülnöm. Chris mellé... gratulálok Haylie. Az óra többi részében nem is figyeltem oda, csak néztem ki a fejemből és kattogtam a semmin. Ez már úgy látszik, hogy szokásommá vált.

Amikor végre kicsöngettek, kimentem a teremből, senkire sem néztem és senkihez sem szóltam. Kimentem a suli elé rágyújtani, muszáj volt.. kellett valami pótcselekvés, mert nem voltam rá felkészülve, hogy egész nap Chris közelében legyek. Nem cink, hogy az egész iskola az udvarra járt bagózni, én előre mentem. Nem voltam kíváncsi senki másra. Írtam egy sms-t Izzynek, hogy már most kivan a faszom az egésszel és nem sejtettem, hogy ennyire szar lesz úgy Chrisszel lenni, hogy nem mondhatok neki akármit és nem csinálhatok vele akármit.. nem mintha egy fél szót is ki tudtam volna nyögni. Izzy visszaírt, hogy nyugodjak meg, ez valószínűleg csak azért van, mert még új nekem az egész és ez az első napom. Leírta hogy szeret, és hogy én vagyok az élete és ezt ne felejtsem el. Azt is írta, hogy elém jön, ha végez, hogyha akarom. Legalább ennyi jó lesz a napomban. Mivel zenét hallgattam, semmilyen külső zajra nem figyeltem fel. Épp elnyomni készültem a cigim és fordultam oldalra, amikor láttam három srácot elindulni. Az egyik hátranézett.. Chris volt az. Fantasztikus.. tehát 700 emberből, akik ide járnak, sikerült pont Chris és a haverjai törzshelyét kiszúrnom magamnak. Már az első napon. Bonyolult életem lesz az elkövetkezendő időkben, azt hiszem.

3kor végeztem. Szinte már rohantam ki az épületből, hogy végre megszabaduljak a stressztől, ami rámtelepedett attól kezdve, hogy bementem. Kimentem a kapun és Izzy már ott várt rám és azzal az édes mosolyával fogadott, ami nekem minden kincset megér. Megölelt amikor odaértem hozzá, adott a homlokomra egy puszit és elindultunk. El sem tudom mondani mennyire megnyugtatott már a puszta jelenléte is.

Lementünk a folyópartra. Megbeszéltük, hogy nálam alszik, mert az apja megint nekiállt vele balhézni és nem akart otthon lenni. 7ig ültünk a folyóparton, aztán elindultunk a város felé. Járkáltunk erre arra, megnézni ki merre van. Nem volt semmi érdekes pöri bent, úgyhogy elindultunk hozzám.

Hazaértünk, gyors fürdés után beestünk az ágyba aztán kb hajnali kettőig arról folyt a mese, hogy milyen idióták az emberek és hogy mennyire kivan a fasz.