Fuck them up.

"És milyen volt Európa?"

"Jó..."

"Esetleg képes leszel a mai nap folyamán normálisan is beszélni velem vagy félszavaktól kéne jól éreznem magam?" Kérdeztem rá, mert már nagyon elegem volt. Egész hazafele úton, mintha két kurva idegen lennénk és nem valami párkapcsolat szerűben élnénk már egy jó ideje..

"Bocs Carly, csak fáradt vagyok."

"Fáradt.. Rendben." levettem a pólóm. Majd a fehér, kék és piros mintás szoknyámból is kiléptem. Aztán a sötétlila leggingsből is kibújtam. Melltartóban és francia bugyiban flangálva a barátom szobájában elkezdtem keresni a pizsamám, amit egy hosszú szürke csőrikés póló tett ki. Megláttam. A fotel háttámláján volt. Odasétáltam, hogy felvegyem, de Matt elém állt. Csak egy boxer volt rajta. Megfogta a kezem és láttam, ahogy végigmér. A bőre libabőrös lett és nyelt egy nagyot. Nem tudom, hogy mit talált szépnek, vagy izgatónak a kék - zöld és lila foltokon, meg a két seben, ami a számon és a szemöldököm mellett ékeskedett. Már egyik sem vérzett. De azért nem volt túl kellemes 'viselni' őket. De Matt csak nézett. Méregetett. Fel.. aztán le nézett rajtam. Mintha a szemével akarna vetkőztetni, vagy én nem is tudom. A nyakamhoz hajolt és megpuszilta. Indult volna tovább, de én kitértem és én is adtam a nyakára egy puszit, pont a füle alá, majd megszólaltam. "Én is fáradt vagyok cica." Nem hitted volna, hogy ilyet teszek igaz? Nem ilyennek ismertél.. Nem gondolnál ilyet rólam. Azt hinnéd, hogy Matt irányít. Igazából ez így is van. De ez az európai utazása, meg a viselkedése mostanság, egy kicsit kiábrándított. És most nagyon bizonyítania kell. Szükségem van rá, hogy bebizonyítsa, hogy tényleg szeret. És nem csak mondja. Nem csak megszokásból van velem. Rajta a sor. Felvettem a pólót, adtam a szájára egy puszit és bebújtam a takaró alá. Imádom Matt takaróját. Fekete, és olyan, mint a selyem. Az anyaga kicsit fényes. Puha. Sima. Olyan, mint egy tükör, amiben nem látod magad. Egy pár percen belül Matt is bebújt mellém. Átölelt és magához húzott. Nem fordultam felé. Úgy tettem, mintha már aludnék. Sajnos az ölelése nem esett a legjobban. Sajgott mindenem. De mindezek ellenére én is nagyon kívántam őt.. de van egy pont, amikor eldöntheted, hogy engedsz, vagy ellenállsz. Én most ellenállok. És remélem, hogy meg fogja érni. Elaludt. Én is.

Reggel, amikor felébredtem, ő még aludt. Nem csodálom, még csak fél nyolc volt. Kimásztam az ágyból és az ablakhoz mentem. Kint minden szürke volt. Éjszaka esett az eső. A beton még nedves volt. A távolban ködöt is láttam. A konyhába mentem. Főztem egy kávét, kitöltöttem egy kockás bögrébe és kimentem az erkélyre. Rágyújtottam. Minden hülyeségen gondolkoztam. Igazából nem is tudtam miken.. néha ilyet is kell. Még az a látvány is gondolkodóba ejtett, ahogy a csikket elpöcköltem és lerepült az erkélyről az aszfaltra. Bementem. A bögrét a mosogatóba tettem majd bementem a fürdőbe. Matt még mindig aludt. A fal felé fordulva, a takarót markolta az álla alatt. Olyan volt, mint egy kis ovis. Megmostam az arcom aztán pár percig csak álltam és néztem magamra a tükörben. Néztem a sebet a számon, mintha egy picit lilának tűnt volna. A szemöldökömnél elég csúnya seb volt. A lábaimon és a kezeimen elszórtan feltűntek a foltok. De én inkább éreztem őket, mint láttam. Meglehetősen erősen éreztem.. Na mindegy.. minden seb beforr és minden heg elmúlik egyszer. Legalábbis elhalványodik. Feledésbe merül. 

Visszamentem a szobába és leültem a fotelbe. Törökülésbe húztam a lábaim, és csak néztem, ahogy alszik az ágyon. Gondolkoztam, hogy vajon miért ragaszkodom hozzá ennyire... mit szeretek benne. Hogy megért? Hogy elfogad? Hogy szeret? De szeret egyáltalán? Ezt nem tudhatom biztosan.. Talán ő sem tudja biztosan. Annyi mindenen túlestünk már, amióta együttvagyunk. Annyi hülyeségemet eltűrte. De én is sok mindent megbocsájtottam neki.. talán túl sok mindent.. Vagy csak én éreztem soknak? Lehet, hogy sokszor túlreagálom a tetteit, vagy a szavait. Furcsa. Megmozdult. Átfordult a másik oldalára, így már láttam az arcát. Összehúzta a szemöldökét, majd lassan kinyitotta a szemeit. Olyan kis védtelennek, kisfiúnak tűnt.. Az a tekintet. Az a gyenge mosoly, ahogy én voltam az első, akit aznap meglátott. Végighúzta a kezét az arcán, aztán felült az ágyon.

"Jó reggelt." mondta álmosan, alig hallhatóan.

Fura érzés, amikor sok szar után eljutsz oda, hogy elhatározod, hogy rendbe hozod az életed. Furcsa, mert életedben először próbálsz meg arra koncentrálni, hogy neked mi lenne jó és nem arra, hogy másoknak.. Persze az életed jobbátevése alatt nem azt érted, hogy békét kötsz az afrikai éhezőkkel és a dalai láma legjobb barátja leszel, nem is arra, hogy leszoksz a dohányzásról, vagy hogy megfogadod, hogy nem iszol többé alkoholt.. Csak egyszerűen a közérzetedet próbálod korrigálni és az énképedet akarod rendbe tenni.. hisz annyiszor mondták már, hogy próbáld meg elfogadni magad. De eddig még nem sikerült. Ami furcsa, mert állítólag nem vagy szar ember, csak te érzed úgy. De néha ez az elszántság, hogy megjavítod azt, ami elromlott elszáll, és újra mélypontra kerülsz. Nem mindig van elég akaraterőd ahhoz, hogy betartsd, amit szeretnél. De azért próbálkozol.. több-kevesebb sikerrel. Én is így vagyok most.

Néha elkap a nosztalgia és azon kattogok, hogy milyen más volt minden, amíg apa élt és itt volt nekem. Sosem éreztem egyedül magam, hisz mindig volt, aki megnyugtasson és nem kellett azért aggódnom, hogy valaha is el fog hagyni.. de mióta ő nincs, elég nehéz úgymond. szinten tartani magam.. Nem is megy. Persze-persze, ott vannak a barátaim, akikre mindig, bármikor, bármiben, meg ott van Matt is, aki az életemet jelenti, de sokszor mégis úgy érzem, egyedül vagyok és senki sem érti meg amiken keresztül megyek. Tudom, hogy néha szentimentalista módon túlemelkednek rajtam az érzelmek és eltúlzom a dolgokat, lehet, hogy nem is fájna annyira, ha nem lennék olyan, amilyen. De ezt már azt hiszem elfogadtam.. mostanában néha olyan, mintha megtanultam volna büszkének lenni magamra.. ami eddig nem ment. Persze nem olyan büszkeség, hogy kaptam egy jó jegyet, vagy sikerült egy vizsgám és "Hűha!", vagy meg tudtam csinálni valamit.. Mert nem. Arra vagyok büszke, hogy vannak jobb perceim, amikor nem fáj semmi és jól érzem magam. Persze meglehet, hogy ezeket a jó perceket a koffeinfüggőségem váltja ki, amikor kólát iszok kávéval egész nap és pörgök minden szarra.. de akkor is. Jó érzés.

Múltkor volt egy olyan napom, amikor egyedül voltam, és kivoltam, mint a szar. Nem ettem, csak kávét ittam, de nagyon-nagyon sokat. Az agyam túlkattogott és esküszöm, hogy már láttam az emberek körül az atmoszférájukat, ami mozog és idegemben 6 ceruzát törtem atomjaira, csupán azért, mert le kellett vezetnem az energiámat. De mindegy.. ez most lényegtelen csak úgy leírtam, hogy megmaradjon. Abból a napból nem is emlékszem sokra, csak hogy szegény Ash már nagyon aggódott értem, mert olyanokat mondtam neki, amik elég kiakasztóak voltak. Na nem baj. El kéne már mennem valahova.. frusztráló, hogy egész nap, amikor nem vagyok Mattel, itthon ülök és várok a semmire..

~ Naplóbejegyzés részlet

Már hazajöttem Mattől, és itthon kúr az unalom. Valami fantasztikus egyébként. Egész nap a rohadt gépem előtt aszúsodok, meg dohányzom és koffeint viszek a szervezetembe. Egy kibaszott függő vagyok, igen az egészséges életmód valódi mintapéldánya. De nem baj, igazából le se szarom.  

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

sziakicsim  

carly; szeretlek m. üzenete:

<3  

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

hogyvagy?

carly; szeretlek m. üzenete:

vitathato.. elek koszonom,gondolkozok hogy miafaszt kezdjek ma magammal

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

:)                              

carly; szeretlek m. üzenete:

te micsinalsz?               

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

keszulok                   

carly; szeretlek m. üzenete:

meszvalahova?:o             

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

aaronekkel szkétbe              

carly; szeretlek m. üzenete:

jajo                        

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

majd felhivlak este,mer szerintemcsak reggel jovokhaza 

carly; szeretlek m. üzenete:

nemkell,hagydcsak             

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

:/                               

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

bajvan?                        

carly; szeretlek m. üzenete:

nincs                          

carly; szeretlek m. üzenete:

menj nyugodtan erezd jolmagad. tenylegnincsbaj

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

hátjo                          

carly; szeretlek m. üzenete:

szeretlek                         

<< i am matt >> carly LL üzenete: 

 (L)                              

carly; szeretlek m. üzenete:

majdbeszelunk. megyek           

carly; szeretlek m. üzenete:

szia    

Bezártam az ablakot. Felvillant egy új.      

Ashley-error! üzenete: 

bébi              

carly; szeretlek m. üzenete:

wzp?           

Ashley-error! üzenete: 

megyek ma hozzád,viszek pezsgőt és megduglak  

carly; szeretlek m. üzenete:

gyere :D         

Ashley-error! üzenete: 

nem kérdés volt:D        

carly; szeretlek m. üzenete:

marmegint valami agybeteg filmetfogunk nezniugye? ugyis majd megbasz az unalom

Ashley-error! üzenete: 

csakugymint általában carly davies szokásai szerint   

carly; szeretlek m. üzenete:

jolvan kussolj,mikorjossz?       

Ashley-error! üzenete: 

nemtudom,majd beállitok egyszercsak  

Ashley-error! üzenete: 

elöbbmég anyám üvölt velem egy sort meg bezár,azt majd utána   

carly; szeretlek m. üzenete:

"csakugy mint Ashley Curtis szokasai szerint" :D:D:DDDD  

Ashley-error! üzenete: 

seggfej:D na takarodj szedd rendbe magad   

carly; szeretlek m. üzenete:

minek,ugyis leépitesz           

Ashley-error! üzenete: 

akko nyald meg,na csokcica     

carly; szeretlek m. üzenete:

puszi a picsádra      

Megvan a mai program. Jó lesz, az ilyen esték jól szoktak telni. Elég stressz illumináltan befélni a pszihohorrorokon, de valamilyen szinten kurva vicces tud lenni. Az még inkább, amikor reggel fölébredünk arra, hogy Benny áll az ajtóban és Britney Spears koncertet ad, ami meglehetősen nevetséges, mivel Benny hangja legnagyobb örömére a városnak, a szomszéd utcába is áthallatszik. De mi így szeretjük. Valljuk be, hogy Scotty, Benny, Ash és én nagyon jól egymásra találtunk a gimi elején. Tökéletes négyes, mindannyian ugyanakkora seggfejek vagyunk, de legalább nem érdekbarátságból. Megtanultuk elfogadni egymást.

Egyedül. Itthon. Sötétben. Szomorú zene, a hold ezüstös fénye bevilágít a redőny csíkjain át. Nyugodt. Szép. Hiányzik Matt. Nagyon. Már 3 napja Európában van, de még se egy SMS, se egy hívás, se e-mail, semmi. Én már persze napi 3-4 SMS-t írtam neki, hívtam is párszor, de sose vette fel, semmit se tudok róla. Ez nagyon aggaszt, és ettől nagyon szar a kedvem. Miért kell nekem ennyire ragaszkodni? Miért ilyen nehéz nélküle? Miért rossz minden, ha nem vele vagyok? Viszketnek a hegek a kezemen. Rezeg a mobilom. Érte kapok, kérlek, mondd, hogy Matt az! Mondd, hogy végre eszébe jutottam. Egy smsem jött. Matt.                                    

carly lecci hagyd ra a telozast...majd besz ha hazaertem jo? <3   

Mi van?! Kösz Matt. Kurva jól esik... igen, én is jól vagyok, minden rendben. Igen nekem is hiányzol. És én is nagyon szeretlek. Igen, én is várom már, hogy találkozzunk végre, amikor hazaértél. Persze, később beszélünk. Szeretlek. Szia kicsim. Ez az SMS most kibaszott szarul esett. Én itt már lassan belebetegszem, úgy hiányzik, erre lebasz hogy hagyjam már rá, hogy keresem. Bocsánat... nem tudom ki ígérte meg, hogy majd hív meg ír meg faszom. Nem lesz ennek jó vége. Sosem csinált még ilyet. Nem viselkedett még így. Mi a bánatos lófasz ütött belé?

scotty! eats air üzenete:

Carly! miujságvan?                

carly Dee.  szeretlekorokre!  üzenete:

faszom kivan scotty :( matt most irt smst: "carly lecci hagyd ra a telozast...majd besz ha hazaertem jo? <3" 

carly Dee.  szeretlekorokre!  üzenete:

szerinted? ez mi?? en ittmar full magamba vagyok fordulva, ugyhianyzik hogy belehalok, erre ezt kapom... :'/         

scotty! eats air üzenete:

ejjmáár :/ ez valoban elég paraszt dolog volt mattöl. de nemvágod mibaja lehet? lehet csak bassza az agyát az apja ..

vagy ilyesmi ne vedd rögtön magadra

carly Dee.  szeretlekorokre!  üzenete:

nemaz, de ha vmi baja van azt mindenkepp igykell kozolni? hat kossz. 3napig nemtudok rola semmit aztan csa ennyi. jo ..fasza   

scotty! eats air üzenete:

megértelek szivecske, de senkisem tudja mivan. hazajön és megbeszéltek mindent. de ne kezdd el okolni magad     

carly Dee.  szeretlekorokre!  üzenete:

áh... mar elegemvan scotty :'(( szeretethianyom van. egyedulvagyok. utalomezt.  

scotty! eats air üzenete:

há' gyere át szivecske, aludj itt ha fosul vagy otthon. nem zavarsz    

carly Dee.  szeretlekorokre!  üzenete:

nemhiszem h vankedved nezni a bubanatos pofam deazert nagyon koszonom, imadlaktudod :]  

scotty! eats air üzenete:

nemhiszem, hogyha velem vagy akkor bubánatos lennél :DD        

scotty! eats air üzenete:

nha de kajak, nyugodtan gyere ha cink a helyzet ;) 

carly Dee.  szeretlekorokre!  üzenete:

jo-jo... :]

Nagyjából így telt el 3 hét.

Végre jön haza Matt... Azóta semmi SMS, semmi hívás, semmilyen üzenet. Jólesik.. De nem baj. Kimentem az állomásra, mert a reptérről vonattal jön haza, és itt akarok lenni mikor jön. Néhány haverja ment elé a reptérre, hogy segítsenek a cuccokkal, úgyhogy velük jön majd. Elvileg nemsoká érkezik a vonat.. Zenét hallgattam. Nem voltam túl jó hangulatban. Jöjjön már az a szar könyörgöm! Kezdek fázni lassan. Végre. Leszálltak a vonatról és odajöttek hozzám. Puszi-puszi mindenkinek azt végre Matt is hajlandó volt köszönni nekem.

"Szia kicsim." ölelt át "Hiányoztál, végre látlak." Megcsókolt. Ez már kicsit barátságosabb, mint az SMS volt.

"Te is nekem. Mindjárt jövök. Elmegyek pisilni. Várjatok meg itt." Bementem az állomásra, elmentem a mosdóba és indultam vissza. Hátulról jöttem ki a srácok felé, de hirtelen hangot hallottam magam mögött. Annyira nincs kedvem most semmi balhéhoz, kérlek.. 5 fiú közeledett felém.

"Nézd csak egy emo kislány." Hátranéztem. Nem kéne fiúk, nagyon nem kéne. Nincs jó kedvem.  

"Nézd csak egy suttyó banda." Körbeálltak. Elröhögtem magam. Ez nevetséges..  

"Kiröhögtél?!" nézett rám kérdőrevonó tekintettel a fiú, aki az imént megjegyzést tett rám. Körülbelül 2milis haja volt, fültágesz meg egy nagy fekete tetoválás a bal karján. A gatyája a segge alatt kezdődött és ha jól láttam ez is egy nagy FSAS fájter. A többiek mind ehhez hasonlók, kin fullcap kin kapucni ékeskedett.

"Ki én. Azt most mi lesz? Megütsz?" Vigyorogtam rá. Ez annyira hülye helyzet, hogy már csak nevetni tudok rajta komolyan.

"Belém kötsz? Kell egy pofon kiscsaj?"

"Hát üss meg öcsém, gyerünk." néztem rá "Na mi van? Nekem nem fáj ájulj el, ne szard össze magad." több se kellett, akkorát kaptam hogy felszakadt a szám és vérezni kezdett. Köptem egyet jobboldalra és megint elröhögtem magam.

"Még mindig röhögsz?" Dirr csattant még egy csakhogy a szemöldököm se maradjon sértetlen, az is felszakadt. Király. Én még mindig nevettem. "Nem elég bazki? Még mindig röhögsz?"

"Hogyne röhögnék, röhejes vagy ember." vigyorogtam ki megint. 

"Hallgass!" Még egyet kaptam az arcom másik felére. Erre az emberünk gyomron térdelt. Kicsordult a könnyem a bal szememből, de tényleg csak egy könnycsepp. Kapva kapott az alkalmon.. "Sírsz kiscsaj? Mi van elég volt?"   

"Sírok bazmeg, hogy él még akkora tajparaszt a világon, aki rácinkel egy csajra." felálltam. Megláttam, hogy Matték arra jönnek, és mindhárman kurva idegesek. Az 5 fiúból 2 nézett, 2 lefogott a kis félkopasz meg még mindig nem fejezte be. Lábszáron rúgott, de nem tudtam elesni mert ezek ketten fogtak. Matték felé kiabáltam, nem akartam nagyobb balhét. "Matt! Maradj ott! Ne gyertek ide! Kérlek." megálltak. Látszott, hogy mindet majd szétveti az ideg, ökölbeszorított kézzel álltak körülbelül 10méterre tőlünk.  A két gyerek elengedett, de megálltam a lábamon és a - mint később kiderült - Bricks becenevű gyerekre néztem. "Befejezted? Mert ha igen, akkor takarodj a francba innen. Ezt így csak jó tanácsként..." Egy szó nélkül hátat fordítottak nekem és elmentek. Elkezdtem menni - már amennyire tudtam - Matt és a srácok felé. Odaértem, mindenki rögtön letámadott.

"Úristen Carly jól vagy?"

"Minden oké?"

"Valaki adjon egy kurva szál cigit." nyögtem ki végül halkan, embertelen hangon.

Gyerünk, Carly gyerünk. Találd már fel magad. Este volt. Olyan 8-9 körül lehetett mikor kijutottam. Sötét volt, és nem igazán vágtam le hirtelen, hogy merre vagyok épp. Azt hiszem valahol a belváros egyik legundorítóbb negyedében lehettem, messze a szeretett külvárostól, ahol alapból lakunk. Nem igazán láttam más megoldást, bementem az első sikátorba, aminek láttam a túlsó végét. Átmentem, kiértem valami főútra és körülnéztem, hátha találok valamit, ami alapján betájolhatom magam. Buszmegálló, aluljáró, állomás vagy valami. Igazából egy telefonfülke is megtette volna szerintem... Emberek csak itt-ott lézengtek a járdán, a buszok meg már elég ritkán jártak, alig ültek rajtuk emberek. Aluljárót nem láttam sehol, állomást még annyit se. Végre találtam egy telefonfülkét.

"Apró, apró....mmm." Kezdtem turkálni az összes zsebemben, de nem találtam semmit, csak hogy tetőzzön az amúgy is kurva jó kis napom... Remek. Nagyon jó. Most hogy a rákba jutok haza, innen... a faszom se tudja honnan? Óriási. Ennél jobb már nem lehet ez a nap, tényleg.

Mozgást hallottam a sikátor felöl, ahonnan jöttem. Ó, persze. Jön utánam az a mocsok. Eszméletlen. Bebújtam egy kuka mögé – tudom, remek búvóhely, és vártam. Néztem. Bújtam. Az árnyék egyre közelebb ért. És akkor kilépett a sikátorból, és én akkorát csodálkoztam, mint még soha.  

"MATT?! Mi... Hogy kerülsz te ide?"  

"Kicsim! Téged kerestelek." Kimásztam a csodás rejtekhelyemről és a nyakába ugrottam. Átölelt.

"ÁU." Sikítottam föl. Pont a derekamon lévő vágást szorította meg.

"Mi a baj?" Levettem a kezét a derekamról és megmutattam neki a vágást. Meg a kezemen is. "Ezt ugye nem ő csinálta? Megölöm..." Kezdte felhúzni magát.  

"Nem. Ezt én. Mármint, amikor másztam ki. Az ablaküveg szétvagdalt teljesen. Ebbe a raktárba, vagy mi a bánatba voltam bezárva. Hol vagyunk?"

"Fönn Miami északi részén a francban."

"Beszarás... esküszöm, megfojtom azt az embert, ha újra látom. Mibe van már, hm? Mit gondol ez magáról? Ááá.."

"Nyugi kicsim. Hazamegyünk. Gyere." Megfogta a kezem és elindultunk. Komolyan... Már iksz éve Miamiban lakok, de itt még kajak soha nem jártam. Ez a suttyó is a legjobb helyet találta meg... paraszt.

"De Matt, mégis hogy találtál meg? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?" Kérdeztem érdeklődve.. tényleg tippem se volt, honnan a frászból tudta hol keressen..

"Tudod, miután hazamentél a múltkor, beszéltem Dannyékkel. Meg Tonyval is próbáltam, na az nem jött olyan nagyon össze. Kicsit összekaptunk.. na jó nem kicsit. Szóval utána elfutott és csak visszakiabált, hogy vigyázzak, mert lehet, hogy aznap láttalak utoljára. Követtük Dannyvel, és kihallgattuk a telefonbeszélgetését, és valami idős faszival is beszélt valami elhagyott raktárról meg ilyesmik. Aztán hívtak este Scottyék, hogy eltűntél. Mondták, hogy kerestek erre-arra, de nem találtak, megbeszéltük, hogy átnézik a környéketeket, de semmi. Én is elkezdtelek keresni ott a mi környékünkön, de semmi. Akkor ugrott be az idős pali meg a raktár, és ez az egy elhagyott raktár van errefelé, úgyhogy gondoltam megnézem. És hála az égnek megtaláltalak. De most nem ajánlom Tonynak, hogy a szemem elé kerüljön." Csak néztem. Nehéz volt erre most szavakat találni.

"Ez mekkora egy mocsok fasz ember." Röhögtem el magam már kínomban. "De most kajak, erre nem tudok mit mondani. Ez már.. úristen."

"Kb. De azért féltelek ám rendesen. Nem akarom, hogy még nagyobb bajod essen." Nézett a vérző vágásra a derekamon. "Nem fáj nagyon?" Kérdezte halkan.

"De igen, kibaszottul. De most annak is örülök, hogy élek és veled vagyok." Válaszoltam és átöleltem.

Bementünk a sebészetre, hogy összevarrják a sebeim, meg fertőtlenítsék meg minden hasonló, azt hittem meghalok úgy fájt. De legalább kaptam fájdalomcsillapítót. Hazamentünk, Matt lefektetett aludni és felhívta Scottyékat, hogy ne aggódjanak tovább. Másnap reggel haza kellett mennem, mert Matt utazott el egy hétre, az apjával kellett találkoznia Európában. Kimentünk a vonatállomásra és megint jött a búcsúzás, amit nagyon utálok.

"Nagyon szeretlek kicsim. Vigyázz magadra, jó? Majd hívlak vagy írok sms-t vagy valami."

"Nagyon fogsz hiányozni Matt! Nagyon-nagyon." Öleltem át.

"Te is nekem baba, de muszáj most odamennem. Egy hét múlva jövök, és találkozunk, ígérem. Szeretlek. Szeretsz?"

"Szeretlek." Megcsókolt. Lassan, szenvedélyesen, hosszan. Utána átölelt. Megint nem akartam elengedni. Már a vonat ajtajában álltunk, mert az egy percen beül indult.

"Menj és ülj le Carly. Ne akard végigállni a vonat utat." Elengedte a kezem. "Na menj. Szeretlek!" Leszállt és a kalauz becsukta az ajtót.

Kerestem egy fülkét, leültem és néztem ki az ablakon. Nagyon szomorú lettem. Máris hiányzik. Nagyon. Láttam, ahogy felveszi a kapucniját és lehajtott fejjel hazafelé indul a szürke napfelkeltében. Könnyek gördültek végig az arcomon és egy nagyon szomorú számot hallgattam.. a kezemet az ablakra tapasztottam és csak néztem, ahogy megint egyre távolodunk egymástól.

Végre újra itthon. HQ-ban ültünk Scottyval, Bennyvel meg Ashsel. Ittam szépen a dobozos sörömet, közben ők kérdezgettek, hogy milyen volt Mattnél. Egyébként utána már hála az égnek nem találkoztunk Tonyval.

"Nem volt semmi különös.." mondtam "..megerőszakoltak. Amúgy csak az általános." Mindenki kikerekedett szemekkel csapta a sörét az asztalra és nézett rám.

"MIVAN?" Kérdezték mindannyian egyszerre. Félperces kínos csend után jött a kérdésáradat.

"Ki? Hogy? Mi? Mikor? MIVAN?" Kezdte rá Scott szólóban.

"Tony. Egy hülye, suttyó arc, aki már alapból sem volt soha szimpatikus. Hát most már végképp nem az."

"Matt legalább agyonverte?" Kérdezte Ash. "Ugye elmondtad neki?"

"Persze, hogy elmondtam. Elég látványosan voltam csak kikészülve, úgyhogy esélyem sem lett volna eltitkolni. De hála az égnek, azóta nem találkoztam vele. Nem is akarok. Soha többé."

"Megértem." vágta rá mindenki egyszerre lehajtott fejjel.

"Ja.. De ne legyünk már ekkora letargiában basszameg. Arra ráérünk majd ha meghal valaki. Most sörözünk, együtt, biztonságban, itthon. Legszebb do.." -log, fejeztem volna be, de valaki a szavamba vágott.

"Hali, kis szánalmas alkoholista társaság! Látom ezt a szünetet is kocsmázással töltitek el.. háh." na bazdmeg, valóban már csak te hiányoztál az életünkből. Michelle.. a tipikus, rosszindulatú hidrogénszőke életkedvromboló picsa a tündérmesékből.

"Michelle. Mármint, elnézést.. Mimi" lassan felé fordultam vigyorogva és szánalmat kifejező tekintettel szólítottam meg azon a tipikus másik frekvenciás hangsúlyon, ahogy általában az ilyen ribancok beszélnek. "Már ne is haragudj, de elmondanád, hogy te mi a bánatos lófaszt keresel a, ahogy te mondtad, kis szánalmas alkoholistákkal telített kocsmában? Nem félsz, hogy valamelyik részeg állat kibassza innen a polírozott kis segged?" azt a fejet, esküszöm, látni kell ahogy a kaján vigyor lehervad az arcáról, hogy nem azt kapta válasznak amit gondolt. "Látom kicsit elszontyolodtál. Menj inkább a plázába a cuki kis barátnőcskéiddel és igyatok meg egy-két Cosmot, az való nektek. Csá." azzal visszafordultam a sörömhöz és elröhögtem magam. A többiek is.

"Hah." fordult meg Michelle, hátradobta a haját és kitipegett a magassarkújában, igaz majdnem pofára esett igyekezetében, de öröm volt nézni. Egész HQ rajta röhögött. Esküszöm feldobta a napom.

"Szerintem mókázzunk. Kedvem támadt a régi szép idők felidézéséhez." mondta Benny.

"Arra gondolsz, hogy menjünk el a régi sulink megmaradt romjaihoz és hülyüljünk, mintha nem lenne semmi gondunk az életben? Benne vagyok bazki." vágtam rá.

"Én is." mondta Ash.

"Nehogy már, én meg kimaradjak." értett egyet Scotty is az ötlettel.

A régi sulinkon tavaly keresztbeszállt egy zuhanó helikopter és kicsit romos állapotba került. A fele leégett, a többi leomlott és a rendőrök meg az állam otthagyta a romokat, elrettentésként meg a tragédia emlékeként, vagy a fasz tudja, hogy miért. Lényeg, hogy néha ki szoktunk járni a romokhoz és szórakozunk. Betépve a legviccesebb, amikor próbálsz eljutni egyik helyről a másikra azt közbe beflesselsz egy olyat, hogy a romok elkezdenek mozogni a lábad alatt és inkább úgy döntesz, hogy maradsz a seggeden. De amúgy este is megvan az érzés, mikor full sötét van, huhog a bagoly a parkban, néha-néha elmegy egy autó és kb ilyen szellemjárás hangot hallat a visszhang az utcán és tiszta horror az egész, tökre szoktuk élvezni.

Már most is sötét volt mire odaértünk, úgyhogy úgy döntöttünk ez alkalommal nem nyúlunk semmilyen szintetikus tudatmódosító szerhez vagy italhoz, hanem maradunk a horror hangulatnál. Bementünk egészen a romok közepéig, ahol valamikor még vagy a könyvtár vagy a lány wc volt. Már nehéz megkülönböztetni. Elkezdtünk összevissza menni, ki amerre látott vagy nem látott, aztán egy idő után elkezdtünk kiabálni egymásnak, hogy merre van valaki. Nagyon vicces volt, jól éreztük magunkat.

Hirtelen még az addiginál is nagyobb sötétség, amire utoljára emlékszem. Meg valami tompa fájdalom a fejemben.

"Áu.. ah. Mi a fa.." hol a francban vagyok? Fölébredtem és kb egy rohadt nagy raktárra emlékeztető helyen voltam, ahol sötét van, por, kosz meg egérszag. Fájt a fejem nagyon és szédültem, de azért felálltam. Belekapaszkodtam a falba és körülnéztem. Az összes, amit láttam az egy kis 3 lábú szék.. vagy izé.. hokedli vagy mi a tököm, rajta egy cetli, mellette egy doboz meg egy pohár víz. Odamentem és a kezembe vettem a cetlit.

Drága kicsi szívem,

Sajnálom, ha most fáj a fejed, hagytam itt neked fájdalomcsillapítót meg nyugtatót.

Ne félj, nemsokára lesztársaságod.

Viselkedj jól és a követelményeknek megfelelően.

Ne úgy, mint a múltkor...

Csók

"Mocsok, gerinctelen fasz! Tudom, hogy hallasz te szemét! DÖGÖLJ MEG! Hallod?! Pusztulj meg, ott ahol vagy! Aááááh!!" olyan ideges lettem, hogy ordítani kezdtem és belerúgtam a garázsajtó típusú ajtóba, ami természetesen duplán levolt lakatolva. Komolyan azt hiszi, hogy be fogom venni a gyógyszereket, amiket itt hagyott? Rohadás. Mit képzel ez magáról? „Nemsokára lesz társaságod.” Hát kurvára örülök neki. Mi van, ha én nem akarok társaságot? Sőt, itt se akarok lenni! Viselkedjek a követelményeknek megfelelően, nem úgy, mint múltkor? Hát mi a fasz! Mibe van ez? Miért pont velem kell, hogy ez megtörténjen? Miért? Mennyi az idő? Kerestem a mobilom, de természetesen nem találtam. Körülnéztem, hátha van valami óra a falon, bár pff.. egy ilyen helyen? Volt valami fagyasztószerű dolog az ajtó melletti bal sarokban. Odamentem. Volt rajta egy óra, úgy nézett ki, hogy működik is. Fél 6. De este, vagy reggel? Ebben a büdös porfészekben még ablak sincs, vagy mi a szar? Meg fogok itt bolondulni, valahogy ki kell jutnom. Ez brutális. Na jó, nyugi. Józanésszel kéne gondolkodni. Van nekem olyan? Van! Kuss! Szóval.. szekrény. Van itt valahol szekrény? Aha.. van. Fasza, Odamentem a szekrényhez és kinyitottam. Üres volt. Óriási. A hátulja nagyon gyengén állt benne, gondoltam kiszedem, hátha a szekrény mögött van valami ablak vagy egy nagy luk, vagy akármi. Jól van na, beteg ötlet tudom, de a fasznak sincs kedve itt megrohadni és különben is túl sok filmet nézek. De hogy szedjem ki? Mi van, ha van itt valami kamera, amivel ez a ferdeelméjű figyel? Ó istenem. Csak van itt valami.. a fagyasztó. Lehet, hogy van benne valami használható. Odamentem. Kinyitottam. Semmi. Remek. Kéne egy cigi.. Ah! Frankó, legalább ezt nem vette el. A zsebemben volt a doboz cigim. Próbálta volna meg lenyúlni. Időközben eszembe jutott, hogy a mobilom nem is volt nálam, úgyhogy legalább azt sem vehette el. Rágyújtottam. Ki mondja, hogy a cigi nem nyugtat meg? Na jó, tényleg nem, de azért jólesik ilyet gondolni az embernek stresszhelyzetben. Leültem a fal mellé, felhúztam a térdem és azon agyaltam, hogy szedhetném szét azt a szekrényt a nélkül, hogyha van itt kamera, akkor feltűnő legyen. Magamra csukom az ajtót. Mekkora ötlet. Eltolni nemigen tudom, meg hát az egy igen feltűnő tevékenység lenne.. agyaltam. Hogy a francba jussak ki innen?

Már ez a harmadik nap - ha jól számolom - hogy itt döglök. Kezdek begolyózni komolyan. Egy lélek nem jár errefelé, vagy mi? Kaja nulla, az egy pohár vizet meg takarékoljam ahogy akarom. Nagyon jó. A szekrénnyel még mindig semmi ötletem nem volt. De könyörgöm, komolyan, azt írta nemsokára lesz társaságom.. ha idejön, én meghalok, nem akarok itt maradni, ki kell jutnom innen, ha beledöglök is. Eldobtam a cigim és a szekrényhez mentem. Magamra csuktam az ajtót és elkezdtem feszegetni a hátulját. Belerúgtam. Reccsent. Ez jó. Még egyszer. Elrepedt. Megpróbáltam szétszedni. Az összes létező szar szétvágta a kezem, telement szálkával, de én azért csak bontottam tovább, ahogy tudtam. Végre. Lejött a hátulja. Áu, a kezem. Basszameg. Elkezdtem a full sötétben végigtapogatni a falat a szekrény mögött. Hoppá, valami hideg. Kis rést nyitottam az ajtón, hogy valami fény jöjjön be. Ez egy ablak. Bingó! Mivel törjem ki.. Ismét áu, a kezem. Aaa bazki. Kiborító már ez a helyzet. Az a kis szar szék.. talán azzal ki lehet törni az ablakot, nem? Egy próbát megér. Bevittem a szekrénybe és az egyik lábától megfosztottam. Próbáltam vele kitörni az ablakot, de nem nagyon ment.

"Picsába!" egy autó fordult be, csak halkan lehetett hallani az ajtón keresztül, de basszameg! Ki kell jutnom mielőtt ez a beteg fasz bejön! A francba, a francba, a francba! Törj már ki te buzi üveg, könyörgöm! Olyan erősen kezdtem el ütni a szék lábával azt a kis nyomorult ablakot, ahogy csak tudtam. "Törj...már...KI!" Végre! De jó is lesz, ha ez a kis törött üveg itt most végigvág. De most leszarom. Kimásztam. Persze, hogy beleállt az oldalamba az üveg. Fasza. A kezem is vérzik, az oldalam is. Csodás. De hol a francban vagyok? El kell tűnnöm innen. Most.

Azóta sem derült ki, hogy Emily kikről beszélt, amikor azt mondta "Meghaltak" Még mindig ott lakott Adaméknél, de az állapota nem sokat javult. Nem evett, alig beszélt, folyton csak dohányzott és kávét ivott. Amikor néha nagynehezen elaludt, folyton rémálmok gyötörték, így az alvás pihentető helyett sokkal inkább gyötrelemként hatott rá. Adam nem tudta, hogy mit kéne tennie. Szerette Emilyt, sajnálta és nem akarta szenvedni látni. Bántotta a tudat, hogy képtelen segíteni rajta, mikor nyilvánvaló volt, hogy Emilynek segítségre van szüksége. Az ő segítségére. Az apja azóta sem mondta el neki, hogy mi volt abban a levélben, amit Emily a kezében szorongatott érkezésekor. Nyilván nem valami vidám dolog és biztosan köze van ahhoz, amit Emily mondott. Adam kutakodott, kérdezősködött, próbálta felkeresni Emily ismerőseit, hátha megtud valamit, de azok az ismerősök valahogy teljesen elérhetetlenné váltak a számára. Senkivel sem tudott beszélni, hiába ment el Emilyék házához, senkit sem talált ott, a ház üresen állt, ablakai fóliákkal voltak leragasztva, bemenni nem lehetett. Emily viszont még mindig nem mondott semmi további információt. Csak néha-néha szólalt meg, akkor is alig hallhatóan, de ezek a mondandók javarészt kimerültek a "Ne menj el" és a "Szeretlek" mondatoknál. Így Adam teljes homállyal övezve csak annyit tehetett, hogy ott volt Emily mellett és nem hagyta egyedül, annyi időt töltött vele amennyit csak tudott.

Már egy hónap telt ez azóta, hogy Emilyt egy idős bácsi elvitte Adamék otthonába. Azóta ott lakott, de sosem mozdult ki a házból. Adam kezdett kétségbe esni, Emily változatlan rossz állapota miatt. Változtatni, segíteni akart.

"Gyere Em, öltözz fel. Készülődj." Mosolygott Adam a lányra miközben a szekrény elé vezette őt.

"Miért?" Kérdezte Emily alig hallhatóan.

"Csak öltözz szépen. Ma este elmegyünk valahova."

Emily megdermedt. Kétségbeesett, könnyes szemekkel nézett Adamre és a kezét kezdte szorongatni, miközben egész teste remegett.

"Hova? Miért? Nem akarok elmenni Adam, kérlek, ne vigyél el innen, nekem itt kell maradnom, nem mehetek el, itt kell lennem, nem akarok elmenni innen!"

"Shhh, Emily, nyugalom nem lesz semmi baj. Vissza fogunk jönni, együtt, megígérem. De legalább már megszólaltál." Mosolygott a lányra és magához ölelte. "Na, öltözz, menjünk jó? Bízz bennem. Vigyázok rád." Emily lassan felöltözött, gyönyörű volt, mint mindig, csak a szemeiben lakó kétségbeesés és félelem nem tűnt el. Elindultak. A lány alig mert kilépni a házból, folyton Adam kezét szorította, legkevésbé sem volt hajlandó elmozdulni mellőle. Egész úton kérdezgette, hogy hová mennek és miért, de Adam csak annyit mondott "Nem mondom el Emily, majd meglátod, ha odaértünk. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj."

Mint az kiderült, Adam vissza akarta hozni Emilyt az életbe egy kicsit, legalább egy percre, azt akarta, hogy olyan felszabadult és elengedett lehessen, mint amilyen régen volt. Így összeszedte a barátait, akikkel Emily imádott együtt lenni, akikkel mindig nagyon jól érezte magát, és szerveztek egy kis házibulit Emilynek. Ahogy régen. Csak ők, zene, szesz és hangulat. Ugyanis régen, Emily élete ebből állt. Amikor odaértek, a többiek már elkezdtek hangulatot építeni, de amikor meglátták Emilyt csak elképedve nézték. Emily pedig csak állt az ajtóban, szorította Adam kezét és csendben pislogott maga elé.

"Héé, kicsi Emily hát itt vagy! Rég láttalak kislány, már hiányoztál!" Lépett oda hozzá végül Dean, akivel Emily mindig is jóban volt, ő Adam legjobb barátja. "Gyerünk, igyatok valamit. Rég láttam már Emilyt és már hiányzik az életemből az a pörgés, ahogy ő partizik." Adam Emilyre pillantott, de szemében még mindig csak a kétségbeesés látszott, semmi szikrája sem tűnt fel jókedvnek, csak megkönnyebbülésnek. Kicsit aggódni kezdett, de végül Emily elengedte a kezét és az italok felé indult, töltött magának egy pohárba valami neon színű likőrt és visszament. Adam elmosolyodott, de még mindig aggódott, hogy hogyan fog végződni a buli.